Szellemi agónia

Tyranny - Bleak Vistae MCD

Kategorizálhatatlan morajlás. Távolból feléd suhanó gitárzörej.
A nyitó nóta gerince.
Borultabb lelkületű emberek számára rendkívűl fogós, "hagyományos" jellemű humanoidok tébolyultan futnak ki a világból. Ellenben nagyon jó kezdet, roppant eredményesen szűri ki a lemez közelébe nem illő egyedeket.
Az első, végtelenségig kitartott gitárhang, a rémisztően lassú ritmus és a mély, zsigeri hörgés indítja az anyag zenei részét ami első ránézésre - buta felfogással - nem is változik az elkövetkezendő közel háromnegyed órában. Bizonyos tekintetben nem is annyira ostoba meglátás ez, hiszen akármelyik másodpercet is tekintjük meg a késöbbiekben, a korábban említett jellemzők nagyritkán módosulnak csupán.
Viszont.
Ilyenkor kell egy újabb szemrevételezést is eszközölni, ugyanis az anyag iszonytató ereje nem a komplex dalszerkezetben vagy a techinkás hangszeres játékban van - az atmoszféra keltés a cél. Megannyi mázsás riff sorakozik egymás után amikre a szintetizátor borús hömpölygése teszi fel a koronát, unikumnak számító hangulatot teremtve ezzel. Egyszerre zseniálisan zenei és taszítóan emészthetetlen.
Három dal, negyvenöt perc. Tudván ezt a két finn(mi más?)alkotó zseni időnként megtöri a monoton gyászolást nem evilági zörejekkel, gitár és billentyűs kiállással amik egy percre sem tágítanak a kitűzött céltól:világunk végnapját leírni zenei eszközökkel, ijesztően visszafogott sebességgel elmére omló betonfalakat kreálni amik a becsapódáskor elillannak hogy újabb védművek ismét, végtelennek tűnő lassúsággal kezdjék meg dőlésüket koponyánk tartalma felé.
És ez csak ismétlődik és ismétlődik.
Végeláthatatlanul.
A világ mind újabb és újabb arcot vesz fel körülötted ahogy más zenei téma kerül tálalásra:némelyik még megnyugtatónak is nevezhető azonban nagyrészük, szivet kifacsarva búskomor ködöt hint az adott pillanatra - keservesen siratva a magad mögött hagyott "valóságot".
Mert az addig megismert fizikai lét és környezet elenyészik a zseniális lelki képfestésben - kizárod az időt, a helyet, a valót.
Nyomasztóan reálissá válik a nemlét fogalma.
Hogy ezek után mi marad?
Letisztult érzelmek.
Nincs mellékanyag, nincs fölösleg, nincs szellemi törmelék ami az anyagi világ vonzata.Csak magad vagy és egy általad teremtett új környezet.
És ha már idáig eljutottál nézz szét egy kicsit.Lesz látnivaló bőven.

A beavatkozás durva de nyitott elmével újabb szférába emel, ahol a tiszta gondolkodás lehetősége adott csupán a hallgatón múlik meddig merészkedik.

A halandó vélemény:funeral doom gyöngyszem, amit sajnos az egy évre rá kiadott nagylemezzel nem sikerült felülmúlni. Sőt, az a hanganyag már túlzásokba is esik a beteg muzikalitás megalkotása közben, túlságosan szélsőséges lett.
De ez az minicd...Na ez egy Mestermű.
Minden doomer ássa bele magát bátran.

8/10

Tyranny - Bleak Vistae

1. Passing Through Ague 13:33
2. The Leaden Stream 14:11
3. Drown 16:56

Megjelenési dátum: 2004.01.31.